Bevezetés

Sírás. Csak ennyit lehet hallani. De nem az a boldogsággal telített fajta, amit ilyenkor szokás hallani. Keserves, velőt rázó sírást hall az az orvos, aki elmegy az ajtó előtt. Pedig most született egy csodás fiú gyermeke-gondolja magában, és tovább lépdel, mert le kell vezetnie egy újabb szülést.
A szobában nem csak a nő tartózkodik, hanem mellette ül, és fogja a kezét egy férfi is, miközben halkan beszél.
-Az árvaházban jó helye lesz! De mi nem tudnánk felnevelni! Hisz folyamatosan nélkülöznie kellene!
-Ott lesz neki a legjobb, tudom. De meg kell értened, hogy nem akarom elengedni.
-Muszáj. És erről nem nyitok vitát! Inkább aludj.
Az asszony visszahanyatlik az ágyra, és nézi az egykor fehér, mostmár inkább szürkés kórházi plafont. Tudja hogy jobb lenne lányát az árvaház nevelőire bízni, hisz ott megkaphat mindent, és talán  ha biztonságos anyagi helyzetben lesznek, hazaviszi egyetlen gyermekét. Bár még csak egyszer tartotta kezében a csöppséget, már érzi a kapcsot köztük, amit nem lehet szétszakítani.